Ma már általánosan elfogadott tény, hogy az elmúlt évtizedekben egyre nő az ételallergiák gyakorisága, különösen a nyugati országokban. Azonban kevés a terheléses vizsgálatokból származó jó minőségű bizonyíték, mert a nagyobb populációkon történő kutatások lebonyolítása magas rizikóval és hatalmas költségekkel is jár.

Ezt figyelembe véve, az ételallergia diagnózisok nyomon követésére többféle módszert is használnak. Ilyenek például az étel által okozott ún. anafilaxiával kórházba került esetek vagy a kórtörténet és az allergén-specifikus IgE mérések száma. Ezek a számok azt mutatják, hogy a nyugati országokban, pl. az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Európában és Ausztráliában növekszik az ételallergiások száma.

A legújabb beszámolók szerint, a nyugati országokban nevelkedő (Ausztráliában és az Egyesült Államokban) kelet-ázsiai és afrikai származású gyerekek fokozottabb veszélynek vannak kitéve az élelmiszer allergiák kialakulásában, mint például az állandó lakos genetikailag kaukázusi-típusú gyerekek. Ez azt vetíti előre, hogy ahogy az ázsiai és afrikai országok gazdaságilag növekednek és a lakosság egyre „nyugatiasabb” életmódot folytat, az élelmiszer allergiások száma ezekben az országokban is nőhet.

Tekintettel arra, hogy az ételallergiák sok esetben huzamosan fennállnak, a matematikai számítások azt jósolják, hogy az élelmiszerallergiák előfordulásának rövid és középtávú folyamatos növekedése várható mindaddig, amíg ki nem dolgoznak egy elég hatékony kezelést, amivel a sikeresen kezelt esetek száma egyenlővé tehető az újonnan diagnosztizált esetek számával vagy akár meg is haladhatja azt.

Rövid bevezető

A fejlett országokban növekvő közegészségügyi terhet jelent az élelmiszerallergia és az anafilaxia kezelése. Az előfordulási gyakoriság a kisgyermekeknél a legnagyobb, de a legújabb bizonyítékok azt mutatják, hogy a serdülőknél, a fiatal felnőtteknél, és általában a fejlődő országokban is egyre gyakrabban fordulnak elő. Az még bizonytalan, hogy az emelkedő tendenciát az új esetek számának növekedése vagy az élelmiszerallergia lefolyásának változása okozza, azaz, a gyógyult esetek helyett az allergia tartós fennmaradása miatt következik be. Ez a cikk klinikai perspektívából mutatja be a legfrissebb információkat az élelmiszer allergia előfordulási gyakoriságáról és csak az IgE által közvetített (azonnali típusú reakciót mutató; sIgE mérés) ételallergiákra korlátozódik, mert ezek számának a növekedéséről van a legtöbb bizonyíték.

Élelmiszerallergia előfordulása

A terheléses ételallergia vizsgálatokon alapuló tanulmányok azt mutatják, hogy a nyugati országok (pl. Egyesült Királyság és Ausztrália) óvodáskorú gyermekei körében az ételallergia előfordulási gyakorisága jelenleg 5 és 10% között van. Kínában 7%-ot mértek és hasonló tapasztalatokról számoltak be Koreában is. Ezek az eredmények az egyének klinikai előzményei és az adott mérések alapján születtek. A melbourne-i HealthNuts tanulmány mutatta be a legszínvonalasabb bizonyítékokat, amelyek szerint a 12 hónapos csecsemők több mint 10%-nál lehetett kimutatni ételallergiát, 8,8% tojásallergiásnak, 3% földimogyoró-allergiásnak és 0,8% pedig szezámmag allergiásnak bizonyult. A tehéntej allergiát 2,7%-ra becsülték, ezt az eredményt a klinikai előzmények és a pozitív bőrpróba eredmények alapján hozták ki, mivel orális tejterhelést nem végeztek.

Az idősebb gyermekek vagy felnőttek körében előforduló ételallergiákról kevesebbet tudunk. A felnőttek élelmiszerallergia prevalenciájának vizsgálata többnyire egyetlen időpontban végzett felmérés eredményeiből született és nem alkalmaztak terhelést. Az egyetlen, 2002-es ausztrál felnőtt vizsgálat becslése szerint a 20 és 45 év közötti felnőttek 1,3% -a szenvedett ételallergiában, leggyakrabban a földimogyoróra (0,4%) és a garnélarákra (0,9%). Ezek az eredmények szintén klinikai előzményekre és IgE diagnosztikára épültek, mert orális terhelés itt sem történt.

A 2014-es Ausztrál Egészségügyi Felmérés új adatai azt mutatják (ezek valószínűleg túlbecsülik a gyakoriságot), hogy a felnőttek körében emelkedik a bejelentett élelmiszerallergiások száma és jelenleg 4 és 5 % közé tehető. A különböző időpontokban felvett betegfelmérések eredményei és a felnőttek körében étellel összefüggő anafilaxiás kórházba beutalások száma is a fokozott ételallergia prevalenciát jelzi. Továbbá, a gyermekeknél is emelkedett számú allergiás reakciókra érkezett bejelentés, amelyeket leginkább a földimogyoró, a diófélék és a tenger gyümölcsei okoztak. Ezek az allergiák többnyire egész életre szólók.

Következtetés

Egy nagyobb létszámú csoporton vagy populáción alapuló becslés objektív értékelési módszerének a hiánya akadályozza meg, hogy pontos és megbízható eredményekhez juthassunk az ételallergiák alakulása kapcsán. A legoptimálisabb kutatási módszer az orális terhelés lenne, viszont ez a módszer nagyon sok erőforrást igényel (és bizonyos esetekben kockázatos is).

Jelenleg kénytelenek vagyunk elfogadni ezeket a korlátozásokat és a rendelkezésünkre álló legjobb bizonyítékokat hasznosítani. Ezek azt mutatják, hogy az élelmiszer allergiások száma a legtöbb nyugati országban megnőtt, és a gazdasági növekedésnek és a városiasodásnak köszönhetően a fejlődő országokban is kezd emelkedni. A legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy az idősebb gyermekek és a tizenévesek körében nyilvánvalóan megnőtt az ételallergiák gyakorisága, ráadásul az anafilaxiás sokk általi halálozás kockázata ebben a csoportban a legmagasabb.

A rendelkezésre álló bizonyítékok és statisztikák alapján világszerte az ételallergiák előfordulásának folyamatos növekedése várható. Még ha hatékony prevenciós stratégiákkal csökkentjük is az előfordulási gyakoriságot, rövid és középtávon az élelmiszer allergia kialakulásának kockázata továbbra is csak csökkenthető, de meg nem szüntethető.  A csecsemőknél az allergén szilárd ételek bevezetése problémás lehet. Sajnos, ha egy ételallergia már kialakult, utána sok esetben hosszú távon is fennáll. A hatékony kezelés azonosítása adná a legnagyobb reményt az allergiák stabilizálására vagy akár csökkentésére.

Forrás